Az SM a központi idegrendszer krónikus, autoimmun betegsége, mely maradandó idegrendszeri károsodáshoz vezet. Nevét a fehérállományban körülírt, környezetüknél keményebb tapintatú plakkokról kapta, melyek a myelinpusztulást követő reparatív folyamatok eredményeként alakulnak ki. A demyelinizáció az axonok lézióját okozza. A myelin pusztulása következtében az idegsejtek közötti információátadás lelassul, ami gyengeségérzetet, koordinációs zavart okozhat a végtagokban. Fokozottabb károsodás esetén maga az idegrost is sérül, ami akár teljesen blokkolja a sejtek közötti kommunikációt. Ilyen esetben a beteg mozgásképtelenné válhat. A korai panaszok spontán javulhatnak, majd rendszertelen gyakorisággal fellángolásszerűen visszatérhetnek, melynek során a tünetek kiszámíthatatlan, változatos kombinációkban jelentkeznek. Előfordulása a mérsékelt égövön, Európában halmozódik. Leggyakrabban a 20-40 életév között alakul ki. A nő és férfi betegek aránya 3:2. Fontos lehet kihangsúlyozni, hogy az SM érdemben nem csökkenti a várható élettartamot, ezért hosszú távú komplex kezelésre és lehetőség szerint a maradék képességeket maximálisan kihasználó rehabilitációra, életmódváltásra kell felkészülni.

Az SM kórlefolyása kiszámíthatatlan, betegenként eltérő és az idő során változhat.

• Enyhülő-visszaeső: Ez a leggyakoribb előfordulás. Viszonylag egészséges szakaszok (remitting) és kiszámíthatatlan időpontokban kialakuló állapotromlások (relapsing) váltják egymást, új tünetekkel vagy a régiek súlyosbodnak.
• Primer progresszív: A lassan kialakuló tünetek fokozatosan rosszabbodnak, a rokkantság elér egy bizonyos fokot és hónapokig vagy évekig azonos szinten maradhat.
• Szekunder progresszív: Többszöri visszaesések után a tünetek nem javulnak, rokkantsággal végződik.
• Progresszív relapszáló: Folyamatosan romló neurológiai állapot. Lehetnek emellett relapszusaik is, amelyek után az eredeti állapot gyakran nem áll helyre.
• Jóindulatú SM: Az MR vizsgálatok véletlenül találnak fehérállomány-elváltozásokat anélkül, hogy a betegeknek korábban panaszaik vagy neurológiai tüneteik lettek volna. A betegek hosszú távon sem érnek el nagyobb rokkantsági fokot.
• Rosszindulatú SM A betegek az első 5 évben súlyosan leépülnek és a betegség lefolyása nagyfokú mozgásképtelenséghez vezethet.

A betegség leggyakoribb tünetei a következők:

• Szenzoros zavarok– az érzékelés zavarai, paraesthesia, vagyis a test különböző részén megjelenő zsibbadás, bizsergés;
• Mozgáskoordinációs zavarok – végtaggyengeség, izom- és gerincfájdalmak, fokozott izomtónus, mozgáskorlátozottság;
• Látászavarok – látás romlás, kettőslátás;  
• Piramispálya károsodása - izomgyengeség, spasmi, kóros reflexek;
• Cerebelláris tünetek - egyensúly- és járászavar, kordinációs zavar mely lehetetlenné teheti az akaratlagos mozgást;
• Hangulat- és kognitív zavarok - pszichés tünetek, kognitív zavar, memória és koncentrációs zavarok, térben és időben való tájékozódás zavarai, depresszió, fáradékonyság, alvászavar;
• Vegetatív tünetek - vizelet- és székletürítési zavarok, szexuális zavar.

A betegség tünetei közül a vegetatív tünetek az SM betegek kb. 90%-át érintik.

• Neuro-urológiai diszfunkciók: A vizelettartás és ürítés szabályozása egymás fölé épülő központok útján történik, a gerincvelőtől az agytörzsön át az agykéregig. Attól függően, hogy ezen központok közül melyiket érinti a károsodás, kétféle diszfunkciót különböztetünk meg: lehet vizelettartási, vagy -ürítési nehézség.
• Vizelettartási zavarok: Hátterében a detrúzor hiperreflexia (neurogén hólyag) áll. A fokozott detrúzor müködés gyakori és sürgető vizelési ingert és nocturiát okoz. Súlyossága rendszerint párhuzamba állítható a mozgáskorlátozottság és a piramistünetek jelenlétével.
• Ürítési zavarok: Hátterében a detrúzor és a sphincter izomzat összehangolt müködésének zavara áll. Tünete: nehéz vizeletindítás, vizelet retenció, túlfolyásos inkontinencia. A vizelettartás és -ürítés zavarai gyakran depresszióhoz, társadalmi elszigetelődéshez vezethetnek átmenetileg vagy tartósan. Ezekről a tünetekről nem szívesen beszélnek a betegek, hiszen intimitásukat érintik.
• Szexuális zavarok: Mindkét nemben gyakoriak, bár a betegség kezdetén ritka. A nők többsége csökkent libidóra (anorgazmiára) panaszkodik, míg férfiaknál elsősorban merevedési problémák jelentkezhetnek.

Hagyományos gyógymódok

• gyógyszeres kezelés
• hólyagtréning
• intermittáló önkatéterezés
• tartós katéter
• műtét

Alternatív kezelési lehetőségek

• medencefenék izmainak rehabilitációja – gátizmok tornája Biofeedback technikával vagy anélkül
• gátizmok edzése elektrostimulátorral
• Kriston Intim Torna®

A Kriston-módszerrel a medencefenéki izmok tornáját egy 12-16 órás csoportos tréning során bárki, bármilyen életkorban, lépésről lépésre elsajátíthatja, ha ép ideg-izom kapcsolata van, majd a tréninget követően, saját otthonában, napi rendszerességgel, bármikor elvégezheti.

Alkalmazása az alábbi SM-típusoknál (kórlefolyási fázisokban) javasolható mindaddig, amíg az ideg-izom kapcsolat a demyelinizáció következtében nem kompromittált:

• Enyhülő-visszaeső SM - a viszonylag enyhébb időszakokban;
• Primer progresszív SM - a betegség kezdeti szakaszában;
• Jóindulatú SM.
• A Kriston-módszer az izomfejlesztésen kívül szokásokat tanít meg, motiváló történetekkel kimozdítja a betegeket a negatív érzelmi állapotból. Egyedi, érzelmi megkönnyebbülést generáló jellegéből adódóan komoly "átalakító” hatással bír, segít a korlátozó érzelmek leoldásában. Komplexen hoz létre hatást az életminőség javítása érdekében. Jelentős szervi, funkcionális és pszichés változást képes generálni.
• Az SM betegeket ráébreszti arra, hogy ők mit tehetnek meg saját magukért.