A medencefenék és gát izomzata
 
Összeállította: Dr. Székely Andrea Dorottya PhD
egyetemi docens
Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet
 
    A csontos-szalagosmedence testünk egyik legstabilabb és legerősebb képződménye, hordozza a törzset, a csatlakozó felső végtagokat és a gerincoszlopon keresztül a fejet. A medence egyúttal az alsó végtag függesztőöve, külső felszínén helyezkedik el a csípőizület (articulatio coxae) vápája, itt ízesül a combcsont feje. A medence három csontból áll: a két szimmetrikus medencecsont (os coxae) és a keresztcsont (sacrum) alkotja. Az egyes részekről eredő külső és belső csípőizmok az alsó végtag mozgásaiért felelnek, míg a medencén/gerincen/szegycsonton/bordákon eredő és tapadó hasizmok/ hátizmok a törzs vázát alkotják. Az egymás alatt elhelyezkedő rétegek rostlefutása ellentétes irányú, ezáltal fokozva a stabilitást, míg az azonos irányú izomrostok egymással a régióhatárokon átívelő izomhurkokat képeznek, amelyek a mozgások összehangolt kivitelezéséért felelősek.
 
                                 
   
 
A női gát szerkezete (a KIT gyakorlatok funkcionális anatómiája)
 
     A női gát jelentősen eltér a férfi gát szerkezetétől, mivel mind a hátsó (anális) része, mind pedig az elülső (urogenitális) szakasza szélesebb alapon fekszik. Az anális területről a szeméremcsontok irányába tartó fossa ischiorectalis is tágasabb, ezáltal az alátámasztás is gyengébb, mint férfiban. Kívülről befelé haladva, a következő képleteket találjuk:
 
      A regio urogenitalis területén a diaphragma urogenitalét nemcsak a húgycső, hanem a vagina is átfúrja. A nyílásokat körülvevő külső nemi szervek egy része nem nőtt össze a középvonalban, ilyenek például a nagyajkak, amelyeknek a herezacskó felel meg férfiban. A nagyajkak alatt található a két barlangos test – bulbus vestibuli, amelynek erős kötőszövetes tokja a diaphragma urogenitale külső fasciájával szorosan összenőtt. A bulbus felszínét borítja a m. bulbospongiosus, amely hátul összefonódik a m. sphincter ani externus rostjaival, sőt a centrum tendineumon keresztül beleszövődik az anus záróizomzatába is. Így a m. bulbospongiosus működésével akaratlagosan szűkíthető a hüvely bemenete. Az ostium vaginae szűkítésében még részt vesz a m. urethrovaginalis (m. transversus perinei profundus rostjai) és a m. pubovaginalis (m. levator ani rostjai).
     A külső gátizmok következő tagja, a m. ischiocavernosus, nőben hasonló helyzetű és működésű, mint férfiban, összehúzódásával nyomást gyakorol a csikló száraira, ezáltal előre préseli a vért a csikló testébe, fenntartva a csikló erekcióját. Az urogenitális izmok háromszögét hátulról záró izom a m. transversus perinei superficialis, amely az ülőgumótól húzódik a centrum tendineumhoz, segíti a centrum tendineum emelését, de gyakran hiányozhat is. A trigonum urogenitale területén található a Bartholin-féle nyálkamirigy (glandula vestibularis major), amelynek férfi megfelelője a Cowper-féle gl. bulbourethralis.
     A mélyebb izomzat (m. transversus perinei profundus) a szeméremcsontok alsó szárain ered és hátsó széle a végbél előtt vonul el, amellyel izmai és kötőszövetes lemezei szorosan összefüggenek. A diaphragma urogenitale nőben a m. levator anihoz hasonlóan inkább tölcsér alakú, síkja kevésbé vízszintes mint férfiban, két fele ferdén találkozik össze a középvonalban. Izma, a m. transversus perinei profundus a hymen magasságában szorosan összefügg a hüvely falával. Innen válik le a női húgycső akaratlagosan működtethető záróizma: m. sphincter urethrae externus, illetve m. urethrovaginalis (elnevezésének magyarázatát a vaginával fennálló szoros kapcsolata adja).
     A hüvely fala mellett, illetve azzal kötőszövetesen összenőve halad el a tölcsér alakú m. levator ani, amelynek részei a m. pubococcygeus, m. pubovaginalis, m. puborectalis, m. iliococcygeus és a m. coccygeus (ischiococcygeus). Ezek az izomkötegek a kéz ujjaihoz hasonló módon ölelik körül a vaginát és annak környezetét. Ennek a szoros topográfiai viszonynak fontos magyarázatát leljük a vajúdás kitolási szakaszában, mivel a levator-egységek gátizmokkal összehangolt működése szükséges az izmos szülőcsatorna sérülésmentes biztosításához. Ugyanígy, a m. puborectalis, pubococcygeus és iliococcygeus paravaginális helyzetével magyarázható a hüvely egész kiterjedése mentén tapasztalható és gyakorolható kontrakciós aktivitás, hiszen míg a vaginális simaizomzat akaratlagosan nem befolyásolható, a medencefenék izomzata szomatomotoros beidegzés alatt áll. Továbbá, mivel az egyes alegységeket a gerincvelő sacralis 3-4 szegmentumaiból származó idegrostok külön-külön innerválják, az egyes izmok önmagukban is működtethetők.
 
            
A medencefenék (m. levator ani) alegységeinek ábrázolása MRI-felvételek alapján (Kuo-Cheng)
 
 
Felhasznált irodalom jegyzéke
1.  Szentágothai János: Funkcionális anatómia
2.  Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan
3.  www.emory.edu/ANATOMY/AnatomyManual/pelvis.html
4.  Sobotta Atlas Anatomiae
5.  familydoctor.org/Images/642_f1.gif
6.  http://edoc.hu-berlin.de/habilitationen/tunn-ralf-2002-01 29/HTML/chapter4.html#N10722
7.  Julia R. Fielding et al. MR-Based Three-Dimensional Modeling of the Normal PelvicFloor in Women:Quantification of Muscle Mass (http://www.ajronline.org/cgi/reprint/174/3/657)
8.  Kuo-Cheng Lien et al. Levator Ani Muscle Stretch Induced by Simulated Vaginal Birth, Obstet Gynecol. 2004 January; 103(1): 31–40.
9.  Chen L. et al Measurement of the pubic portion of the levator ani muscle in women with unilateral defects in 3-D models from MR images, Int J Gynaecol Obstet. 2006 March; 92(3): 234–241.
 
 

„A medencefenék bonyolult harántcsíkolt izomzata agykérgi, akaratlagos irányítás alatt áll. Mind a szomatoszenzoros (érző-), mind a szomatomotoros (mozgatókéreg) fejleszthető, felnőtt, illetve időskorban is, köszönhetően az emberi idegrendszer egyedülálló plaszticitásának. Ezt a bonyolult neurofiziológiai képességet használjuk ki a tanulásban, a neurorehabilitációban, illetve az Kriston Intim Torna során az élettani működések megőrzése, vagy akár a fennálló kóros állapotok kezelése céljából. „

Dr. Horváth Annamária neurológus szakorvos